Április 11. József Attila születésnapja, idén lenne 106 éves. Magyarországon 1964 óta minden évben ezen a napon ünnepeljük a Költészet Napját.
1937. április 11-re datálta József Attila (1905. április 11. – 1937. december 3.) a Születésnapomra című költeményét. Azóta sok ihletett átirata készült ennek a versnek. Április bolondos havának jegyében olvassatok most párat közülük.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: „Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” - gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj. - Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani!
1937. ápr. 11.
Kovács András Ferenc:
Bírálóimhoz.
Születésnapomra. Plágium!
Harmincnégy éves lettem én: nem bódít versen vett remény, se bű, se báj. A mennybolt menten rámborul: nem éltem jól, sem jámborul csupán bután. Mint kínon égő ékezet, lobog világom: létezek! Enyém e fény! Hallom: vagyok, mert nem vagyok, hisz bennem nem rág, nem ragyog serény erény… Azt mondják, arcom régi maszk: miért is vágok én grimaszt, ha kell, ha nem? Divatbölcs egy sem érti tán: helyettök lettem én vidám iszony. Bizony. Magamnak túl nehéz terű vagyok – nem vált meg vers, se bű, se báj. Sebaj.
Tóth Krisztina: Porhó
Harminckettő hogy telhetett? Hogy múltak el napok, hetek? Letelt, s hitelt nemigen ad már a jelen. Nem voltam benne még jelen, úgy múlt a múlt, annyi idő, hogy szinte sok. De ért már más is, mint e sokk: hold is, nap is pólyálta hűlő életem, s amit nem tettem, terveztem e lét felét leélve: őrzöm arcomat, s eleddig nem zuhant sokat csecsem becse, sőt, egy bocsom is van (de szép!), beszélni is kezd majd ez év telén talán, de hogy mi történt, mire volt jó harminckét éven át e porhó, havam, hevem hová gomolygott nyomtalan, és ugyan hol, ha nyoma van, szivek szavak mélyén mi ülepszik, mi lesz, így fog eltelni, élni ez? Vagy túl a túl bonyolult léten, túl ezen egyszer csak majd megérkezem s ittlétemet átlátom ott?!
Orbán Ottó: Születésnapomra
Nem mondom meg, hány éves lettem, a tortabevonót is mind megettem: az ám, lazán! Mégis, ha tán felém jöttök, a Platánban lesz friss sütőtök, sonkás- tojás, veder szeder, meg a sok régi étek, húzd rá, cigány, ez égi ének, kódus kórus az égi karban, de kihagyta ezt Madách, elvitte férfikorban asszony, meg a harács, adó- csaló sose lett, én is csak épp egy szegletet vettem itt, bordélyházit, meglehet: fura kura- fi voltam, fektettem mindenféle nőket, Ábel meg majdnem engem ölt meg: fain Kain voltam, aztán meg Rómában Brutus, ugyanott vandál, majd De Sade-kultusz, Pius priusz, Borgia, R. Iván, s később úgy alakul, hogy Havasalföldön Vlad Drakul harap halat, de inkább vadat atlaszi vállamba, és ott van egy faszi, mellette áll bamba Vazul s lazul, mert neki már oly mindegy, vesztek-e, és drukkol nagyon, hogy Wales ebe agyon marjon, hogy legyen kuss, elég a szülinapi sirám, és valaki vessen véget ennek a zsivány ének- ének!
