Szent Mihály napjára készülünk ismét, egy új évre.
Visszagondolunk a tavaly óta eltelt időre. Megtisztogatjuk az ünnepre saját kis kövünket, és a mérleg másik tányérjába rakjuk, a sötéttel szembe. És azt kívánjuk ebben „az időből kilógó” ünnepi pillanatban, hogy írassunk be a jövő évben is az Élet könyvébe.
Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent – így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon.
