A Gyertyaszentelő Boldogasszony egy katolikus ünnep, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli.
A zsidó törvények szerint Jézust születése után negyven nappal Mária bemutatta a jeruzsálemi templomban, mivel elsőszülött volt. Az Úr törvénye így szólt: „Minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve.”(Lk. 2:23) Ezt az eseményt látjuk Rembrandt képén. E szertartással Isten a nép lelkébe akarta vésni a nagy ígéretet: a maga egyszülött fiát szabadítóul ajándékozza az emberiségnek. (II. Móz. 13:1:12:15, IV. Móz. 3:12:13, 18:15.16).
A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe.
Simeon, ki lángban égett, Istenhez szólt könyörögve, eljöttét annak a napnak, hogy ő Véle ünnepelje. Szentlélek a jó öregnek szavát adva azt felelte, amíg életet nem látott, a halála nem telik be, míg a Fiút meg nem látta, ki a mennyből érkezik le, két kezével meg nem fogta, míg ölébe nem emelte, két karjával amíg Istent önmagához nem ölelte. (Juan de la Cruz: Hatodik románc, részlet. Takács Zsuzsa fordítása)
Az elmúlt évek újságjaiban két vallástanárunk emlékezett meg erről az ünnepről és a farsangi időszakról. Írásaikat az alábbi linkek alatt találjátok.
