Mondd, hogy kéne kezdenem Egy eseményt, mi végtelen? Se vége, se közepe; Csak magába fut bele, Minden élet kezdete, S bár nem ment el; ég vele. A levegőben száll e gáz; Része egy elégett szénváz. Szén-dioxid a neve, CO2 a képlete. Két kört is megtehet, Nézzük az ismertebbet: Cukor épül fel belőle, Glükóz néven megjelölve. Csak a növény képes erre; Hogy kis cukrát kitermelje, Majd spirálba tekerje, Keményítőt kikeverve. Vagy cellulózt is gyárthat; Az alkotja a fákat. Ezt a víz már föl nem oldja, Ágait evvel foltozza, toldja. Most két dolog is megtörténhet: Vagy megesszük növénykénket, Vagy elmerül mély iszapba, Ez utóbbi lesz kihagyva. A keményítőt visszabontjuk, Cukrát most már megkaphatjuk; Meg is erjed, mint a cefre, Talán még az első este. Aztán úgy lesz, ahogy sejtjük; Alkoholját "megerjesztjük”, Aldehiddé bomlik vissza – Eddig ugye minden tiszta? A karbonsavat se feledjük, Hisz fehérjénket abból nyerjük, Vagy ha az is tovább bomlik, Újra itt a szén-dioxid. Az pedig megy újra körbe, Sok ezer kört legyűrűzve. Forgásának sosincs vége; Anyaga jár lényről-lényre.
9. osztály, kémia epocha Gát Annával
