Október utolsó hetében mentünk az osztálykirándulásra, az új osztályfőnökeinkkel. A kirándulás célja az volt, hogy jobban megismerjük Mistert és Katát, ők pedig minket.
A reggeli találkozáskor még mindenki lelkesen várta a kirándulást, bár az időjárással kapcsolatban már indulás előtt rosszat sejtettünk. Sajnos tényleg kifogtuk az ősz három leghidegebb napját.
A kirándulás helyszíne a varázslatos Salgóbánya volt, amelynek szépségeit sajnos a zord időjárás miatt (mínuszfokok, eső és egy kis hóesés) kevésbé tudtuk élvezni.
A vonatról Salgótarján központjában szálltunk le, és onnan busszal döcörögtünk fel a hegyen a szállásig. A szálláshelyünk egy közös étkezőből és több faházból állt. A faházakba mindenki lelkesen költözött be. A házban más élőlények már vártak minket: a ház belső oldalán lévő repedésekből bogarak ismerkedtek a párnákon lévő zegzugokkal.
A kipakolás és a pluszrétegek felöltése után el is indultunk a hegy tetejére megnézni az ott lévő várat. A nyolc kilométeres túra után finom gulyással vártak minket. Ezután az erdőből lehurcolt fát felvágtuk, hogy némi melegséget varázsoljunk az egyetlen fűthető épületbe. Majd elmentünk aludni a faházakba.
A második nap reggelén korán ébresztettek minket azzal, hogy mehetünk reggelizni. Nehezen, enyhén szólva nyűgösen másztunk ki az ágyainkból. Miután megettük a finom és omlós virsliket, elindultunk egy másik közeli várat megnézni.
Még ezen a napon várt ránk az utolsó, leghosszabb és egyben a leginkább „füstbe ment” tervekkel teli túra.
Miután az előre megbeszélt 12 kilométeres úton 21 kilométert megtettünk, szembetaláltuk magunkat egy, a térképen nem látható elágazással. Az itt álló tábla kiírása szerint Salgóbánya jobbra 55 kilométerre, de balra csak 35 kilométerre volt. Nagy felzúdulásunkra Mister nyugodt hangon annyit felelt: „az erdő csalafinta”. Némi tanakodás és tárgyalás után lelkesen visszafordultunk.
Aztán amikor visszaértünk, a fáradalmak kiheverése után, az ebédlőben nagy beszélgetések folytak, bár voltak, akik inkább csak filmet néztek.
Az utolsó nap reggelén is nagy hidegre ébredtünk, miután sikerült a jó meleg ágyakat elhagynunk, mindenki bepakolt, és elindultunk hazafelé.
A viszontagságok ellenére, vagy éppen azért, szerintem tényleg jobban megismertük egymást, sőt nem csak azokat a tulajdonságainkat, amiket egyébként mutatni szerettünk volna. De sebaj! „Bajban ismerszik meg a barát!”
